Egy ősi településen, a mai Hollandia területén egy kivájt csontot találtak, amelynek belsejében fekete áfonyamagok voltak. Ez arra utal, hogy a mérgező növényt a birodalom polgárai valószínűleg szándékosan használták. A fekete áfonyát a klasszikus források mérgező és gyógyító szerként is említik.
A római író és botanikus, Plinius a bölcsebb, veszélyes növényként írja le, amely őrületet okoz, de gyógyhatása is lehet. Így Plinius a Naturalis Historia című művében azt állította, hogy a betelena magjai szamártejjel és mézsörrel keverve hasznosak lehetnek a puffadástól a fogfájásig terjedő betegségek kezelésére.